Panoráma

A Gyenesdiási Bornapok megnyitójával egyben ünnepélyesen megnyílt a Nyugat-Balatoni Borfesztiválok sora is. Természetesen a térség kiváló pincészeteinek kínálata mellett igazi ünnepi hangulatot adott a bor-utca kínálata, a népművészeti és kézműves vásár, és az ilyenkor már megszokott kulturális bemutatók. A Gyenesdiási Bornapokat Szalóky Jenő polgármester, míg a Nyugat-Balatoni Borfesztiválok sorát Kiss Bódog Zoltán, a megyegyűlés elnöke nyitotta meg.

Negyedik alkalommal került megrendezésre a Gyenesdiási Bornapok rendezvénysorozata, amely négy napon át kínált a gasztronómiai élvezetek mellé valódi zalai borkóstolót, s számos kulturális bemutatót, amelyen – egyebek mellett – a térség művészeti csoportjai léptek színpadra. Szalóky Jenő polgármester megnyitójában felidézte a Gyenesen, 350 évvel ezelőtt alakult hegyközség létrejöttének körülményeit, s köszöntötte az akkori alapítók ma is itt élő késői leszármazottait, akik ugyancsak a szőlőtermesztés hagyományát folytatják. Dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő, a „Da bibere” Borlovagrend nagymestere a borfesztiválok jelentőségéről szólt, hangsúlyozva, hogy mennyire fontos az idegenforgalom szempontjából is, hogy a vendégek a valódi, sok-sok kiváló hazai és külföldi minősítést elnyert borokat is megismerhessék.
Kiss Bódog Zoltán a borfesztiváloknak köszönhetően kialakuló emberi és baráti kapcsolatok fontosságáról is szólt, s mint mondta, abban biztosak lehetünk, hogy ez a térség megtalálja azokat a pontokat, amelyek a hosszú távon való életbenmaradás alappillérei. Kérte a vendégeket, hogy vigyék hírét szerte az országban és külföldön is az itteni boroknak, hiszen az a szorgalom és tisztesség, amely ezekben a borokban megmutatkozik, az az emberiség történetének egyik legcsodálatosabb értéke. Ugyanakkor a bor, a borkultúra szakrális érték is, hiszen részévé vált az emberi kultúrának. A megnyitót követően Páli Lajos nyugalmazott megyei főkertész, a „Da bibere” Borlovagrend kancellárja, a bornapok szakmai házigazdája borkóstólóra invitálta a lovagrend és a Balatoni Borbarát Hölgyek Egyesületének tagjait.
A négy napos borfesztiválok sora egyébként ezen a héten Balatongyörökön folytatódik, majd Vonyarcvashegy, Keszthely, Zalakaros és Hévíz után az idén első ízben kerül megrendezésre augusztus végén Kehidán is.

Az 1779-ben alapított Georgikonon már az induláskor is tanítottak kertészetet és szőlészetet, s a kertészet oktatása azóta is folyik az egyetemen. A hallgatói tantárgyválasztások jelezték, hogy napjainkra egyre nagyobb az igény a szőlő– és gyümölcstermesztés, a zöldségtermesztés mellett a dísznövénytermesztés és a borászat oktatására is.

A Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán sajtótájékoztatón jelentették be, hogy ősztől önálló főiskolai képzésként kertészmérnöki szakot indítanak.
Mint dr. Kocsis László, a Kertészeti Tanszék vezetője elmondta, a Dunántúlon eddig nem volt kertészképzés, így az igények felmérését követően nyújtotta be az egyetem a szak indítási kérelmét az Akkreditációs Bizottsághoz. A szeptemberben induló tanévben kezdődik az önálló főiskolai szakon a kertészképzés, amelynek elsődleges célja, hogy a régió kertészeti termeléssel foglalkozó gazdaságai részére felsőfokú végzettségű szakembereket képezzenek. Az itt végzett mérnökök a kertészeti termelés, a gazdálkodás és a menedzselés szaktudományában kell, hogy általános jártassággal rendelkezzenek. A magas szintű felkészültségük jó gyakorlati készséggel kell párosuljon, hogy képesek legyenek az önálló családi, vagy farmgazdálkodásra, vállalkozások szervezésére és menedzselésére. Ez év őszétől 20 fő állami finanszírozású, és 10 fő költségtérítéses hallgató képzése kezdődik meg, ehhez a Georgikon rendelkezik kiválóan összehangolt tantárgyi programmal, valamint a gyakorlati oktatás bázisát biztosító tan– és kísérleti üzemmel, valamint a Keszthely környéki gazdaságok által kínált lehetőségekkel. A Georgikon első hallgatói 1806-ban végeztek, az első végzős kertészmérnökök ennek 200. évfordulóján kapják majd kézhez a diplomájukat.

Kilencedik alkalommal került megrendezésre a balatonedericsi Afrika Múzeumban a dr. Nagy Endre Vadásznapok, amelynek programjában megkoszorúzták a névadó kopjafáját, valamint Kittemberger Kálmán emléktábláját is.

Az ünnepélyes megnyitón közreműködtek a balatonede- ricsi dr. Nagy Endre Általános Iskola tanulói, majd a vadászok és a rendezvény résztvevői megkoszorúzták a kilenc évvel ezelőtt elhunyt dr. Nagy Endre Afrika-vadász kopjafáját, ezután megemlékeztek Kittemberger Kálmánról is. A gazdag programban író-olvasó találkozó keretében dedikálták könyveiket dr. Nagy Endréné Berecz Katalin, Vitéz Ádám Jenő, valamint Wentzely Dénes erdész-vadászíró. A kiállítások rendkívül sokoldalúan mutatták be a természet, valamint a vadászat szépségeit a fotókon, illetve a festményeken. A rendellenes trófeák gyűjteménye – amit ugyancsak láthatott a közönség – rendkívül értékes és egyedi darabokat mutatott be, s az orvvadász eszközök, valamint a szétrobbant csövű fegyverek bemutatója is sok nézőt vonzott.
Györke Zsombor, a dr. Nagy Endre Vadászklub titkára elmondta, az Afrika Múzeum minősítése a törvényi szabályozás okán megváltozott, állatkertként kell működtetni, így számos kifutót, karámot kellett készíteni az amúgy nagyon szelíd állatok számára. A legkirívóbb eset, hogy az a bagoly, amelyik 30 éven keresztül dr. Nagy Endre hálószobájának volt a lakója, most veszélyes vaddá nyilvánították, s 25 négyzetméteres madárházat kell számára készíttetni. Amúgy az állatkerti részen folyamatos a fejlesztés, több állat is párt kap, de a saját szaporulat is jelentős. Az őzeknél a közelmúltban volt hármas iker-ellés, ami a természetben is rendkívül ritka eset. A kétnapos rendezvénynek köszönhetően a látogatók ezúttal a vadásztársadalom kulturális kincseivel is gazdagodhattak.

Elfogadta a képviselő-testület a második félévre vonatkozó saját munkatervét, valamint az „Európai Autómentes Nap” programjához való csatlakozást. Döntés született a dr. Iglódi Endre által a városnak felajánlott olimpiai márványtábla elhelyezéséről is.

A keszthelyi olimpikonoknak emléket állító márványtábla elhelyezésére négy helyszínt vettek számba: a Várkertet, a Helikon parkban a Helikon- emlékmű környékét, a Csik Ferenc-sétányt, valamint a Fő teret. Minden esetben tekintetbe vették a terület frekventáltságát, a forgalmát, a megközelíthetőségét. A képviselők végül úgy döntöttek, hogy a márványtáblának a Csik Ferenc-sétányon biztosítanak méltó helyet, s az engedélyek és a talapzat költségeire 1 millió forint biztosítása is megtörtént.
Két sportegyesület kért az önkormányzattól elhelyezési lehetőséget, a Gördeszka és Görkorcsolya Sport Egyesület, valamint a Fi-Fi Sport Klub. Ez utóbbi a vonyarcvashegyi szerződéses vízi telepen az alacsony vízállás miatt nem tudja megoldani a vízre szállást, s így a nyári szünetben nem tudják ott a gyermekvitorlásokkal való foglalkozásokat megvalósítani. A két egyesületnek az egykori ládagyár területén ideiglenes jelleggel biztosít helyet az önkormányzat.

Öt év után ismét új könyvvel jelentkezett Simán Mária, akinek a „Szignálta Tóth Antal” című, férjétől írt regényes életrajza az idei könyvhét egyetlen Keszthelyen született alkotása volt. A könyv díszbemutatójára a Helikon Kastélymúzeumban, Tóth Antal életmű-kiállításának megnyitóját követően került sor.

Egy kép a kötetből – kiállításra készülve 2002.

Simán Mária új regénye Laczkó András szerkesztésében látott napvilágot, s az ismert irodalomtörténész ajánlotta az olvasók figyelmébe a kötetet a bemutató alkalmával. A könyv ihletéséről egyebek mellett így vall a szerző: „A szenzációk világában egyre inkább érdektelenné válik az egyes ember, aki sokszor Sziszüphosz módjára birkózik a sorssal, újra– és újra nekilódul a hegynek, hogy felgörgesse rajta saját szikláját.
Láttam felnőni egy generációt, amelyik azt hiszi, hogy a világok legjobbikába születve, ítélkezhet elevenek és holtak felett. Közülük is leginkább azok, akiknek nem „krajcár kuncog a zsebében”, akik sikeresek, magabiztosak, szörföznek a világhálón, márkás ruhákat viselnek, és el sem tudják képzelni, hogy szabadságukat ne egy divatos, távoli szigeten töltsék. Sokuk számára nagyszüleik, szüleik „őskövületek”, felesleges koloncok a pénzért, rangért, hatalomért folyó nagy tülekedésben. ... Vajon ismerik-e korosztályom tetteinek mozgatórugóit, vágyaink és megalkuvásaink sorsunkba kapaszkodó gyökereit, a Véletlenek nagyon is sorsfordító erejét?”

Simán Mária ez alkalommal a számára legkézenfekvőbb, bár meglehetősen szokatlan témát választotta, életrajzi regényt írt férjéről, Tóth Antal festőművészről. A közel 40 együtt töltött év, a közös küzdelem, a tragédiák összekötötték sorsukat, s a könyv nem nélkülözi a feleséget megillető szubjektivitást sem. Kettőjük élete oly szorosan fonódott össze, hogy a leírt sorokból akár egy önéletrajz is kiolvasható. Hisz az őszinte szóban, hisz abban, hogy az ember még ráismerhet egy másikban is az emberre. A most 66 éves Tóth Antal gyermekkorát elrabolt gyermekkorként idézi fel, majd a tanyasi tanítóélet egykori mindennapjaiba enged betekintést párja életútjának egy szakaszával. A találkozás, megismerkedésük körülményei, s házasságkötésük háttere is egy korrajz, mint ahogy az egész könyv az. A szokásos írói megoldásoktól ugyan eltérően, de így igazabban idézi fel Simán Mária a művészi találkozásokat, a korlátokat, s a túlélési lehetőségek keresését. A sajtóvisszhang az adott kor kritikáit idézi, ám ezek mindegyike pozitív – a gátak máshol keresendők. A barátok jóakaratú segítsége, a mecenatúra néha teljesen váratlan megjelenése – mind-mind a művész hitét erősítik, az alkotásba és az emberbe vetett hitet. A máig töretlen hitet csupán az idő, a rohanó évek kezdik csendesíteni, amelyek szép lassan belopták magukat az akarat és az erő közé.
Az optimizmus azonban él a közös sorsú szerzőben és hősében egyaránt, a művészetbe vetett hit talán még elhozhat egy könnyebb, elismertebb időszakot is Tóth Antal életébe. A könyv zárólapján azt a levelet olvashatjuk, amelyben dr. Czoma László felkéri Tóth Antal festőművészt, hogy a kastély falai között rendezzék meg életmű-kiállítását.