Horizont

Az idei esztendőben a család áll a Zalai Mentálhigiénés Egyesület pszichológiai kultúra napjai elnevezésű rendezvénysorozata középpontjában. A három héten át tartó programsorozat előadásai között olyan témák szerepelnek, mint családi konfliktusok, a családon belüli erőszak, vagy a család változó világban betöltött szerepe. Ez utóbbiról dr. Bagdy Emőke egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus tartott érdekfeszítő előadást, mindvégig azt hangsúlyozva, hogy a család az emberi boldogság fészke, az otthon, amely a mai rohanó világban gyakran kerül kiszolgáltatott, válságos helyzetbe.

– Véleményem szerint, kizárólag a családi együttes biztosíthatja az ember számára azt a különleges meghitt érzést, amelyben mélyen átéljük azt, hogy jó otthon lenni a világban. Érzelmi ellátmányt, energiával való feltöltődést, a feszültség levezetését csak ettől a helytől, és a mi nagyon toleráns élettársunktól remélhetünk. A gyerekekkel együtt pedig beköltözik az életünkbe az a hihetetlen öröm, ami a kicsik növekedésével egyre inkább erősödik, és meggyőz bennünket arról, hogy betöltötte életünk rendeltetését. Eric Ericson, világhírű pszichológus úgy fogalmazott: minden életszakasznak feladatai vannak. A férfinak az a dolga, hogy utódokat nemzzen, a nőnek pedig az, hogy felnevelje őket. Amikor ezt a közös nagy életvállalást sikeresen teljesítik a párok, elégedetten tekinthetnek vissza életükre, hiszen egymásnak szeretetet és támaszt adtak, gyermekeiket pedig boldog felnőttként engedték szabadjára. Ez lenne az ideális helyzet – fogalmazta meg a család szerepével kapcsolatos gondolatait dr. Bagdy Emőke, amikor – nagy érdeklődésre számot tartó – előadását követően rövid beszélgetésre kértük. – Sajnos azonban napjainkban, a fogyasztói társadalom, a konzum világ nagyon sok ártalmas elgondolást, véleményt, viszonyulásmódot csempész be a tudatokba, ami alapvetően családellenes. Hogy mire gondolok konkrétan? Erre a nagy individualizmusra, a teljesítményközpontúságra, sikerhajhászásra, a félreértett emancipációra, arra a helyzetre, amelyben a legfőbb cél, hogy férfi és nő, ha összekerül, vigye valamire, érjen el valamit. S mindezt nem kényszerből teszik, mert amíg a keresetre mérhetetlenül nagy szükség van, megbocsátható az effajta viselkedés. Abban az esetben viszont már súlyos gondok vannak, amikor a siker és az előmenetel hajhászása érdekében lemondanak a gyermekvállalásról, odébb tolják azt, próbára teszik párkapcsolatukat, amely végül a külső tényezők nyomása alatt széthullik. A teljesítményközpontúság, az individualizmus, illetve a konzum világ azt követeli tehát, hogy keress, teremts egzisztenciát, legyél valaki a világban! Mindezek a tényezők családellenesek. Gondoljunk csak bele: sokkal kevesebb házasság köttetik napjainkban, kitolódik a gyermekvállalás, és nem utolsósorban nagyon sok a válás.
A válások számának emelkedésében is szerepet játszik – véleményem szerint – a konzum világ megrontó hatása. Mert mire tanít bennünket? Ha konfliktus adódik, váljunk el! Az a fogyasztói világ üzenete, hogy ha elromlik valami, ne strapáld magad, ne javíttasd meg, dobd el, van másik! Ha leszakad a táska füle, tönkremegy a cipő sarka, dobd el! Alattomosan bekúszik ez a szemlélet a tudatunk mélyére, és már nemcsak tárgyainkon, emberi kapcsolatainkban is alkalmazzuk.
– Veszélyt jelenthet rohanó világunk a gyermekeinkkel való kapcsolatra is.
– Így igaz, hiszen nincsen rájuk idő. Hiába kérdezzük meg a gyereket, mi történt az iskolában, ha tudatilag nem vagyunk jelen a válasznál. Ezer más dolgot csinálunk közben, és máshol jár az agyunk. A családban együtt töltött idő összezsugorodott, az egymásra szánt percek minimalizálódtak. Fáradtan, űzötten térnek haza a szülők, ahol már nemigen törődnek egymással. Sok esetben már csak arra való az életszövetség, hogy megbeszéljék a családi teendőket. Elmaradnak a hétvégi kirándulások, a közös programok, szép ünnepek. Apróságoknak tűnnek ezek, ám mégis méz a léleknek, életre szóló táp, melyhez vissza lehet nyúlni, ha szükséges. Ezek hiányában nincs módunk emocionális munícióval feltölteni gyermekeink lelkét. Elmagányosodott fiatalokat nevelünk, akik aztán – gyakran nagyon kártékony módon – önvigasztalás után néznek, a kábítószerhez nyúlnak, rossz társaságba keverednek.
– Sokan felismerik saját életükben az ön által elmondottakat. Mit tehetünk abban az esetben, ha tisztában vagyunk azzal, hogy családellenes életet élünk? Hogyan menthetjük a még menthetőt?
– Kodály jut eszembe, aki azt mondta, hogy a zenére nevelést már az édesanya hasában lévő magzatnál el kell kezdeni. A családi életre való nevelést is itt kell kezdeni. Meg kell tanítani az anyukákat arra, mit jelent a gyermek lelki egészsége szempontjából, ha boldog örömmel várja, ha minden figyelmét a várandósságnak szenteli. Az élet első időszakában mérhetetlenül nagy szüksége van a gyermeknek a simogatásra, a puszilgatásra, a dédelgetésre, hiszen okosabb lesz általa, több lesz az agysejtje, nő az érzelmi intelligenciája stb.
Egyszóval tehát az alapokig kell visszamennünk. És azért örülök nagyon a Zalai Mentálhigiénés Egyesület rendezvényének is, mert lehetőséget teremt az együttgondolkodásra. Számba vesszük, mit rontottunk el, mert mind ludasak vagyunk! Ha változtatni szeretnénk, ne a másiktól várjuk az első lépést. Ne azt mondjuk, hogy te változz meg! A változást magunknak, magunk felől kell elindítani! Jobban oda kell figyelnünk gyermekeinkre, áldoznunk kell rájuk az időnkből, bármilyen fáradtak is vagyunk. Mindez a családi együttélés kultúrájának újranevelése.

November 3-án a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a Zalaegerszegi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat. A munkatársakat és a társintézmények meghívottait először ünnepi műsor fogadta, majd Kiss Ferenc, az önkormányzat lakás-, egészségügyi és szociális bizottságának elnöke adta át a szolgálat alapító tagjainak a jutalmakat.

Akár szimbólum is lehetne ez a dátum, hiszen a rendszerváltozással egy időben hat fővel alakult meg a családsegítő központ. A szociális szférában sok változás történt ez alatt az idő alatt, a szolgálat is kinőtt a serdülőkorból, s most a felnőtté válás küszöbén újonnan jelentkező problémákkal küszködve segít a rászorulóknak – mondta az ünnepség elején Unyi János. Az intézményvezető szerint ez a tizenöt év elegendő volt ahhoz, hogy a városiak megismerjék a szolgálat munkáját. Elsősorban szociális, jogi, mentális és egészségügyi problémákkal fordulnak az egyének, családok az intézményhez. Szerencsére a törvényi háttér is segíti őket, s annak ellenére, hogy új minisztérium a szakmai munka irányítója, rugalmasan tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Természetesen találkoznak olyan esetekkel a mindennapokban, amire nem készültek még fel a törvényhozók sem. A társadalomban nagyon jól érzékelhető az értékválság, s ez a családok életében is visszatükröződik, és egyre égetőbbek a lakhatással kapcsolatos problémák.
Zalaegerszegen alacsony a munkanélküliségi ráta, ám ennek ellenére itt is jelentkeznek a gazdasági változásokból adódó problémák – folytatta az intézmény vezetője. Egyre több család van válságban, s nő a csonka családban felnövő gyerekek száma. Az egyre speciálisabb esetek nagy kihívást jelentenek a szakemberek számára. A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatban ma már harmincketten vannak: szociálpedagógusok, szociális munkások, szociálpolitikusok, gyógypedagógusok, a családsegítő szolgálatnál tizennégy szakember dolgozik.